Bátran írjátok le ...

Bátran írjatok bele Ti is, ez egy olyan blog, amelyet közösen szerkesztünk.
(NEM KELL REGISZTRÁLNI sem!)Minden gondolat tőletek egy lélekölelés az olvasóknak...

léleksimogató történetek



"Örülök, hogy megteremtettelek magamnak, kishúgom. 
Sajnálom, hogy ezt szüleim nem tették meg a valóságban is, hogy megélhetném a kisebbről való gondoskodás, a feltétlen elfogadás, a cinkos összetartás, az igazi testvérszeretet boldogságát. Veled mindig segítünk egymáson, tiszteljük egymást, nem idegesít a másik piszmogása, elfogadjuk egymás szokásait, még nyögdécseléseit is. Számomra két véglet létezik. A gyűlölködés világa a bátyámmal, és a másik, a békés, a képzeletbeli, amelynek te is részese vagy. 
Ekképpen van nekem két testvérem. 
Egy nagyfiú és egy mesebeli harmadik hercegkisasszony.
Fekszem a nappaliban, peregnek az átkozott képek a tévében. Meg a könnyeim.
Nem feltűnő, az influenza velejárója. És a fájdalomé, amely összeránt. 
Kedves harmadik, meg nem született testvérem! Egy kis türelmet kérek, hamarosan zöld utat kapsz a megtestesülésre. Ugyan nem testvéremként, de gyermekemként mindenképpen idevárlak. Néhány év múlva találkozunk egy hangos, népes, vidám családban! Milyen mélyen fogjuk egymást érezni, hiszen mi nagyon régi ismerősök vagyunk…
(Csatári Dóra, 17 éves, a kolozsvári diák "Három királylány" nyertes irodalmi pályázatából )




Gabriel García Márquez búcsúlevele
 
 "Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy
rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de
meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek,
hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott
szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék,
amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab
élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon,
fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt
hiszik, AZ öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig
valójában a szerelem hiánya okozza AZ öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától
tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem AZ öregséggel,
hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy
Mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a
boldogság a meredély megmászásában rejlik.

Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg
parányi öklével AZ apja ujját, örökre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni
egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem
megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek,
és imádkoznék AZ Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha
tudnám, hogy ezek AZ utolsó percek, hogy láthatlak, azt
mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán,
hogy "hiszen tudod".

Mindig van másnap, és AZ élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap
van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,
és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért
NE várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy
mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan
elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a
fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj
velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik,
"sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és
mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
Kérj AZ Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket!
Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked!"
 
A paraszt és a csacsi

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már
betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett.  
Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel.  
Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. 
A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. 
Minden probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. 
Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! 
Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!



A BARÁZDABILLEGETŐ TANMESÉJE

Egy hűvös őszi napon, amikor a madarak ezrei keltek szárnyra, hogy délre repüljenek a kegyetlen tél elől, egy kis barázdabillegető úgy döntött, hogy nem tart a többiekkel.

-Micsoda időpocsékolás!-érvelt.-Végtére is jövő tavasszal újra vissza kellene repülnöm.

Hamarosan minden addiginál zordabb idő köszöntött be, és a kismadár rájött, hogy mégis kénytelen lesz útnak indulni. Felröppent a magasba, de a fagyos levegőt nem bírta, kis szárnyai megdermedtek, és a madár lehullott a földre. A sors úgy hozta, hogy csaknem élettelen teste egy hatalmas szénakazalra esett, és onnan a tanya udvarának kemény földjére, néhány tehén közelébe.

A madár átfagyott kis szíve már majdnem megszűnt dobogni, amikor egy tehén elment mellette, és amit elpottyantott, éppen a madárra esett. A meleg trágya teljesen befedte a kis barázdabillegetőt oda settenkedett, belekukucskált a trágyába, meglátta  a kismadarat, és megette.

A történet tanulságai a következők:
1. Nem feltétlenül ellenségünk, aki a fejünkre tojik.
2. Nem feltétlenül a barátunk, aki kiránt minket a bajból.





1.
Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán
Beleesek.
Elveszett vagyok… remény nélküli
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2.
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.

3.
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.Mégis beleesek… ez már szokás.
Nyitva a szemem.Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.

4.
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.

5.
Egy másik utcán sétálok."
 A világtalan története

Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel: 
"Vak vagyok. Kérem, segítsenek."
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van.
A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit? Az újságíró így válaszolt: „Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam."
Mosollyal az arcán távozott. 
A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt: 

„Tavasz van, és én nem láthatom. "

 Öregedés?   Ugyan már!


Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.

Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén.....és meg is teszem.

Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak,akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . .Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!

Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak.És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.


Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:


Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
Haragudhatsz istenre, elviseli.
Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
Bármi megváltozhat egy szem pillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog.
Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
Ami nem öl meg, valóban erősebbé tesz.
Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
Gyújtsd meg a gyertyákat, használj a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
Készül fej mindenre majd sodródj az árral.
Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
A legfontosabb nemi szerv az agy.
Csak te felelsz a saját boldogságodért.
Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
Mindig az életet válaszd.
Mindenkinek mindent bocsáss meg.
Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
Higgy a csodákban.
Isten isten miatt szeret, nem azért aki vagy vagy amit tettél.
Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
Végül csak az számít, hogy szerettél.
Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.
Az irigység idő pazarlás, megvan mindened ami kell.
A legjobb még csak most jön.
Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
Engedj.
Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

"Volt egyszer egy fiú, akinek rossz jelleme volt. Az apja adott neki egy zsákot tele szögekkel és azt mondta neki, hogy minden alkalommal, ha valakivel szemben elveszíti a türelmét, verjen bele egy szöget a házuk kerítésébe.
Az első nap 37 szöget vert a kerítésbe a fiú. A következő hetekben megtanult magán uralkodni, és a bevert szögek száma egyre kevesebb lett. Úgy találta, hogy egy szöget beverni sokkal fáradságosabb, mint uralkodni magán. Végre elérkezett az a nap is, amikor egyszer sem veszítette el a türelmét. Amikor a zsákból elfogytak a szögek, a fiú odament az apjához és elmondta neki.
Az apja ekkor azt a feladatot adta neki, hogy ezután mindig húzzon ki egy szöget a kerítésből, ha sikerült magán uralkodnia.
Végül a fiú azzal is eldicsekedhetett az apjának, hogy az összes szöget kihúzta a kerítésből.
Az apa ekkor odavitte a kerítéshez a fiát: "Fiam, jól viselkedtél, de nézd meg, milyen most a kerítés: tele van lyukakkal. Ez a kerítés már soha sem lesz olyan, mint korábban. Hogyha valakivel veszekszel és valami gonoszat, rosszat mondasz neki, akkor ugyanilyen sebet ejtesz rajta, mint ezek a lyukak itt. Ha beleszúrsz egy kést az emberbe, utána kihúzhatod, de a seb ott marad. Bocsánatot kérhetsz tőle, megbánhatod, amit tettél, de ha már megbántottad - megsebesítetted. Jól jegyezd meg: egy kimondott szó éppen olyan fájó sebet ejt, mint egy éles tőr." 
 


Az ifjú és az angyal

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. 
Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
- Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi.
- Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.
Az ember megdöbbent. El sem tudom képzelni, miről beszélsz! - mondta.
- Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal. Az ember bólintott.
- Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.
- És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve bólintott.
- Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged. - mondta az angyal.
- És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.
Az ember újra bólintott, de már sírt.
- Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
A tanulság:
Hasonló lehetőségek mindannyiunk életében adódnak, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.
Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük. De még nincs veszve semmi. Még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket! Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára! 
Elkezdhetünk hinni magunkban!

3 megjegyzés:

  1. Igen.
    Kellenek ilyen történetek, melyek egy pillanatra megállítanak, elgondolkodtatnak.
    Engedjük, hogy megsimogassák a lelkünket...

    VálaszTörlés
  2. A tanmese a fő mondanivalója mellett (vegyük észre a lehetőségeket és éljünk velük) 2 szépséghibát rejt, ezekről se felejtkezzünk el:
    1) Amikor az ember a mennybe jut, örülni fog, hogy ott van, dehogy érdekli, mit nem kapott meg a földön.
    2) Ha földi életünk során nem vettük észre a kínálkozó lehetőségeket és a ránk váró feladatokat, meg elmentünk a szenvedők mellett, nem jutunk a mennybe. Isten országa az Isten gyermekeié.

    VálaszTörlés
  3. A barázda billegető meséjéből kimaradt egy rész.:( A tanulásgok előtti, utolsó mondat értelmetlen...

    VálaszTörlés