Bátran írjátok le ...

Bátran írjatok bele Ti is, ez egy olyan blog, amelyet közösen szerkesztünk.
(NEM KELL REGISZTRÁLNI sem!)Minden gondolat tőletek egy lélekölelés az olvasóknak...

2012. április 23., hétfő

Követjük hozott mintáinkat?


Gyermekként, fiatal felnőttként bizony gyakran hangoztatjuk, hogy
"Én ezt biztos másképp fogom csinálni, ha felnövök, és ugyanebben a helyzetben leszek!"
Aztán felnövünk  és hasonló helyzetben
 pont úgy cselekszünk, mint a szüleink...
Persze előfordulhat az is, hogy 
olyan erős fogadalmat tettünk magunknak, 
hogy képesek vagyunk változtatni.
Gyakran persze csak azután, miután észrevétlenül belekerültünk az 
adott élethelyzetbe, akkor jövünk rá, hogy
 "Ó, igen, ez az, amit nem akartam így tenni..."

 Hogy életek meg ezeket a helyzeteket?
Ha van kedvetek osszátok meg velünk gondolataitokat!
Köszönjük!


2012. április 12., csütörtök

Empatikusak vagyunk?


Az empátia=beleérző képesség, közös szálon fut egy ideig a hasonló érzelemmel, az együttérzéssel.
Mégis nagy különbségek vannak közöttük.
Az empatikus ember képes megtapasztalni mások gondolatait, érzelmeit, míg az együtt érző megérti a mások lelkében lezajló eseményeket, de nem rendelkezik a beleérző képességgel.
Nagyon hasonlítanak, mégis eltérnek egymástól.
Az együtt érző megérti a szenvedésed okát, míg az empatikus veled együtt szenved.
Melyik képességgel rendelkeztek?
Milyen jó és rossz tapasztalataitok vannak, melyeket szívesen megosztanátok velünk?

2012. április 6., péntek

 
Ha szeretnéd, sok locsolót, ha szeretnéd, keveset!
Minden egyes pillanatban mosolygósak legyetek!

2012. április 3., kedd

Hogy érzed ma magad?


Kérdezte tőletek mostanában valaki, hogy hogy érzitek magatokat?
Persze nem a felületes kérdés feltevésben, hanem komolyan érdeklődve hogyléted felől...
Ez most egy valódi kérdés:
Hogy érzed magad ma?

2012. április 2., hétfő

Babát várunk...


Segítséget kér egy hamarosan apává váló lélekölelőnk:
"Most várjuk életem szerelmével az első babánkat. 
Néhány hét és megszületik.
Egyre többször van olyan érzésem, hogy a párom már csak a babával foglalkozik, velem nem.
Pedig kedves vagyok, figyelmes, segítek amiben tudok, mégis, mintha háttérbe kezdenék szorulni.
Én ugyanannyira várom a kisbabánkat, mint ő.
Nem értem mi van.
Mi lesz, ha megszületik majd? Még rosszabb lesz a helyzet?
Van remény?
Aki járt már hasonló helyzetben, attól jól bírna esni néhány szó.
Köszönöm előre! (Laci)"
Ugye tudunk segíteni?