Bátran írjátok le ...

Bátran írjatok bele Ti is, ez egy olyan blog, amelyet közösen szerkesztünk.
(NEM KELL REGISZTRÁLNI sem!)Minden gondolat tőletek egy lélekölelés az olvasóknak...

2011. november 28., hétfő

Lélek és szellem


Mi jut eszetekbe, ha meghalljátok ezt a két szót: lélek és szellem?
Vajon ugyanazt takarják? 
Van köztük különbség vagy ugyanarról beszélünk?
Mikor használjuk inkább a lélek és mikor a szellem szót?
Osszátok meg velünk gondolataitokat!

2011. november 25., péntek

Szülővé válni


Elég 9 hónap várandósság egy pár életében ahhoz, hogy szülővé váljanak?
Fel lehet készülni a  változásokra, melyeket 
egy picinyke lélek megérkezése hoz egy pár életébe?
Szégyellni való, ha egy anya vagy egy apa eleinte csak tudja, hogy gondoskodnia kell gyermekéről, 
de a szíve mélyén még nem él az "anya vagyok", "apa vagyok" érzése?
Hogyan éltétek meg  anyukák, apukák?
Hogyan éli meg az, aki most hord egy kis életet a szíve alatt? 
És hogy éli meg a párja?
Várjuk gondolataitokat szeretettel!

2011. november 23., szerda

Pánik...?


Mennyire függ össze a pánik betegség a félelmeinkkel?
Lelki lehangoltság eredménye?
Félelmeink egymásra rakódva problémákká válnak?
Lelki eredetű betegséggel van dolgunk?
Az agyunk ismeri az okokat, csak nincs erőnk a változtatáshoz? 
A lélek feszültsége ül ki a testünkre?
Milyen módszerekkel tudunk szembeszállni evvel a gyakori félelem hálóval?


2011. november 21., hétfő

Fáradtság...?


Hétvégén volt egy varázslatos találkozásom...
Egy kedves kis nénivel beszélgethettem.
Pontosabban ő beszélgetett velem...Egyszer csak kérdezte, hogy fáradt vagyok-e? Mondtam neki hogy volt egy pörgős időszakom. Erre csak annyit mondott: -Volt. Zárd le.
-De...kezdtem volna magyarázkodni, de ő csendesen annyit szólt:
-Amíg a fáradtságod okáról beszélsz, addig folyamatosan fenn tartod ezt az állapotot. Nem tud a tested megpihenni. Engedd el. Legyél mindig csak jelen.
Szívemhez értek a szavai...Mondtam neki, hogy próbálok fejlődni ezen a téren is. Ennyit mondott:
-Ne próbáld,  merd megtenni...
Búcsúzásnál annyit kértem tőle, hogy hadd öleljem meg. Nem lepődött meg...
Mit gondoltok, működhet?

2011. november 17., csütörtök

Egy könyv gondolatai...


Sokáig nem léteztem, még gondolatban sem. 
Gazdám nem tudta megmagyarázni, hogy miért, de elindított egy blogot. Egy barátjával gondolta ki az indulás minden apró részletét. A barát néhány nap után hátrébb lépett, így gazdámé maradt egyedül a blog. Pozitívan gondolkodó emberként, arra a következtetésre jutott, hogy ennek így kellett történnie. Meg kell próbálja önmagát. Egyedül. Hiszen, talán a hívást is ő érezte erősebben...
Lélekölelés. Ez lett a blog neve. Miért is, mert a lelkünkben vannak legelrejtettebb érzéseink, titkaink. No, meg az ölelés, aminél bensőségesebb dolog kevés van a világon...
A gondolat indítókat az élet pottyantotta és pottyantja ma is gazdám elé. Kiderült, hogy több ember vágyik lélekölelésre, mint gondolta volna. A segítő gondolatok valódi segítségek lettek...
Egyre több lélek csatlakozott hozzánk. Gazdám csak úgy hívja őket, hogy a "lélekölelőim"...
Varázslatos kis csapat, szokta mondani. A blog egy nyugodt kis kuckóvá vált a mindennapokban. Ahol meg lehet nyugodni, ahol segítséget lehet kérni, és kapni is. 
Ősszel gazdám érezte, hogy jó lenne kézben fogva, lapozgatni a sok jó gondolatot.
Megszületett a gondolat és én azt vettem észre, hogy egyre inkább valósággá válok. 
Én a lélekölelés könyv!
Kezdtek a gondolatok sorokká válni és amikor borítót is kaptam, már éreztem, hamarosan valóban világra jövök. Néhányszor megijedtem, mert láttam gazdám szemében az ijedtséget, hogy számára ismeretlen vizekre evezett, hogy bizony az akadályok, amiket elé gördítettek nagyok...hogy meginog, hogy elfáradt...de jöttek a segítő gondolatok, kezek, amikbe belekapaszkodhatott és tovább léphettünk.
November elején végül megszülettem. 
Elkezdtem utazgatni, hogy megtaláljam új gazdáimat.
Jó helyekre kerültem, szokta mondani régi gazdám, hiszen a régi és az új nem veszítette el egymást. 
Sokszor kap sorokat a könyvről, amiktől könnyek csillognak a szemében. "Örömkönnyek" -mondja.
Szeretnek, írják neki, és én érzem, jó helyekre kerültem...

2011. november 15., kedd

Adni vagy kapni?


Közeledik a karácsony, jönnek mennek születésnapok, név napok...
Mit szerettek jobban, ajándékot adni, vagy kapni?
Sokat keresgéltek, hogy valami olyan ajándékot adhassatok valakinek, ami személyes? 
Amiről, ha megkapta érzi, hogy ezt az ajándékot neki találtad?
Egyszerűbb levenni egy desszertet a polcról, mint kitalálni utánajárni egy jó ajándéknak?
Esetleg készítetek ti meglepetéseket?

2011. november 14., hétfő

Ősi férfi ösztön?


Őseink korában, a férfiak voltak azok, akik vadásztak, akik a családjuk ellátásáért feleltek.
Mai világunkban mennyire maradt meg ez a férfi cselekvés minta?
Mennyire fontos a mai férfinak a "vadászat"?
Akkor érzik magukat teljesnek, ha vannak anyagi javaik, és tudnak gondolkodni a családjukról?
Ha valamelyik hiányzik nem érzi magát egy férfi férfinak?
Nőként mennyire elvárás feléjük a "vadászat"?
Férfiak, mit gondoltok erről az egészről?


2011. november 12., szombat

Védelem falak


Építünk falakat magunk köré, melyek mögött azt érezzük, hogy védve vagyunk?
Falaink mögé nem láthat be senki?
Mivel tudjuk lebontani?
A nagyon vastag védőfalak, ledőlhetnek e egyáltalán?
Ha azt mondják,ránk, burokban élünk, akkor is szemmel láthatatlan védőfalak mögött vagyunk?
Mit gondoltok?

2011. november 10., csütörtök

Örök fiatalság...?


Mi lenne, ha a kezünkbe nyomnának egy kapszulát,
és azt hallanánk, hogy ha ezt bevesszük elnyerhetjük az örök fiatalságot?
Kapva kapnánk az alkalmon?
Nagyon elgondolkoznánk?
Hány évesek szeretnénk lenni újra?
Élnénk a lehetőséggel, vagy sem?
Mit gondoltok?

2011. november 9., szerda

Hátsó gondolat...


Amikor meglátunk valakit véleményt is formálunk róla magunkban.
Mennyire vagytok nyitottak? 
Rögtön felvértezzük magunkat előítélettel, vagy eszünkbe jut, hogy az, akit látunk, 
miért is kerülhetett ilyen helyzetbe?
Amikor egy hajléktalan mellett megyünk el, gondolunk arra, hogy milyen élet út juttathatta el idáig?
Mit gondoltok?


2011. november 7., hétfő

A belső béke tünetei


"Gyakori mosoly-rohamok.
 A konfliktusok iránti érdeklődés elvesztése.
Önmagad megítélése iránti érdeklődés elvesztése.
 Mások megítélése iránti érdeklődés elvesztése.
 Félreismerhetetlen képessége annak, hogy minden pillanatot élvezz.
 Az érdeklődés elvesztése aziránt, hogy értelmezd mások cselekedeteit.
 A másokhoz és a természethez fűződő kapcsolat által kiváltott boldogságérzés.
 Az idegeskedés képességének elvesztése (Ez nagyon súlyos szimptóma).
 Növekvő tendenciája az erőltetés helyett történő megengedésnek.
 Gyakori, ellenállhatatlan hálaérzés.
 Hajlam a spontán gondolkodásra és cselekvésre.
 Növekvő fogékonyság a másokból áradó szeretetre.
 Legyőzhetetlen kényszer a szeretet kiterjesztésére mindenfelé."

Hol tartotok belső békétek megtalálásában? 

2011. november 5., szombat

Elvesztem a gyermekemet!!!

Segítségkérő levelet kaptam:

"Felnőtt gyermekem olyan párt talált magának, akit nehéz elfogadnom...
Minden mondatával ellenem hangolja, egyre távolabb taszítja  a családjától.
Látszólag ők egy szép pár, szeretik egymást
Mégis, tele vagyok félelemmel, rettegek, hogy mi fog történni...
Mélyül a távolság a gyermekem és köztünk, a családja között...
Hová vezethet ez? Mit tudok tenni?"
Mit tudnátok tanácsolni?

2011. november 3., csütörtök

Családi, baráti támogatás...?


Jó ha támogatnak család tagjaink, barátaink egy-egy tervünk megvalósításában?
A támogatás lehet, hogy nem is előre visz minket az utunkon, hanem inkább lehúz?
Csak attól kaphatunk erőt céljaink eléréséhez, aki őszintén érez?
Segítenek a változásban a negatív tapasztalatok is vagy csak a pozitívak adnak erőt?
Mit gondoltok?

2011. november 2., szerda

Már nem szeretem...


Hogy tudom megértetni vele, hogy már nem szeretem?
Ő még mindig ragaszkodik hozzám, de én már nem azt az embert látom, ha ránézek, akit megismertem.
Olyan, mintha egy idegen mellett élnék...
Egy térben élünk egymás mellett, de nem egymással.
Hiába hozom szóba ezt a tényt, nem akar meghallani...
Hiszem, hogy még képes lennék új életet kezdeni...
Egy új úton, ahová ő már nem jön velem...