Bátran írjátok le ...

Bátran írjatok bele Ti is, ez egy olyan blog, amelyet közösen szerkesztünk.
(NEM KELL REGISZTRÁLNI sem!)Minden gondolat tőletek egy lélekölelés az olvasóknak...

2011. július 28., csütörtök

Elképzelt valóság, avagy vonzzunk?


Valósággá válik, amit elképzelünk?
Működik a vonzás törvénye?
Milyen a jó vonzás módszer?
Feltölt energiával, amit elképzelünk, vagy félelmeinkből táplálkozik inkább?
Lehet túl akarni valamit?
Mit gondoltok erről?

2011. július 26., kedd

Belső változás


Szeretnék megváltozni.
Szeretném, ha más módon állnék a nehézségek elé.
Szeretnék leszokni a dohányzásról!
Változást akarunk. 
Belső változást.
Az elhatározás, a döntés már meg is született bennünk, de a cselekvésig sosem jutottunk el.
Milyen gátakat fordítunk önmagunk elé?
Milyen megfoghatatlan érzés és gondolkodás feszül az elhatározás és a cselekvés közé?
Mit gondoltok?

2011. július 24., vasárnap

És ez komoly...



Egy aggódó édesapa levelet küldött nekünk:
Emberek, hova tart a világ? Tehetünk még ellene?
Igazán gyomorforgató dologgal találkoztam a minap. Bementem a kis pékségbe, ahol minden nap a friss péksütemények illata fogadott. Most egy plakáton azt láttam, hogy egy új energiaitalt reklámoznak aminek az a neve, hogy LESZAROM. Mondhatom is rögtön elment a kedvem a kiflitől, zsemlétől, túrós táskától.  Én nem tudom ugyanis összeegyeztetni a szart az élelemmel.
Gyermekem van, ahogy talán nektek is. Értelmetlenül állok a tény előtt, hogy ma Magyarországon valaki ezen a néven forgalomba hozhat egy ilyen üdítőt. A gyerekek meg biztos jópofa dolognak tartják és előbb-utóbb természetes dologgá válik a leszarom. Aztán az olvasni tudó gyerekek, majd azt mondják a szüleiknek, nekünk, hogy leszarom.
Hogyan fogjuk tudni elmagyarázni nekik, hogy ez nem helyes, ha az élet azt sugallja, hogy természetes. Mi lehet a megoldás? Betiltatni valahol ezt a terméket? Kihez kellene fordulnunk?  Vagy egyszerűen csak én vagyok nagyon érzékeny és maradi? Segítsetek? (T.Zoltán)

2011. július 22., péntek

Barátság

 
Barát. A szó melegséget sugároz. 
Sok ismerősünk lehet, de barátunk csak néhány. 
Életünk folyamán a barát személye változhat, de akár végig is kísérhet minket egy-egy személy.
Akit igaz barátodnak szeretnél érezni, annak te is igaz barátjává kell válnod.
Aki fél szavakból is ért, sőt, szavak nélkül érez.
Aki elfogad, támogat, de ő az is, aki keményen képes szembeszállni veled, aki kendőzetlenül őszinte. 
Valami megmagyarázhatatlan kötelék köt össze benneteket. 
Valami lélekkötél.
Mi jut eszetekbe a barátság szóból?

2011. július 20., szerda

Társkereső...


Hol a társam, a párom, akit mellém rendelt az ég?
Miért nem találjuk meg egymást?
Létezik egyáltalán az én nagy Ő-m?
Lehet életünkben több nagy Ő is?
Milyen jeleket kell észrevennünk, hogy tudjuk, hogy Ő az, 
aki elment mellettünk az utcán, 
akivel összeakadt a tekintetünk a buszon...?
Vélt és valós kapcsolati érzelmi sérüléseink gátolhatnak minket abban, hogy vissza merjünk rá mosolyogni, hogy megszólítsuk, hogy valahogy felvegyük vele a kapcsolatot?
Mi gátol minket abban, hogy a világháló segítségével, vagy társkereső irodán keresztül keresgéljünk?
Olyan sok magányos kis lélek keresi az ő társát...
Akinek van ötlete, tapasztalata, aki már mert, és az is aki még nem, ossza meg velünk itt a blogon, hátha tudunk segíteni egymásnak!

2011. július 18., hétfő

Úgy teszek, mintha...


Boldog kapcsolatban élek, minden rendben van a párommal!
Egy csepp alkoholt sem fogyasztok!
Szeretnek a szüleim!
Igaz, vagy csak színlelünk? 
"Boldog" kapcsolatomban már nem is szólunk egymáshoz? Titokban iszogatok? "Szerető" szüleim soha sem érnem rá velem foglalkozni?
Vajon mi késztet a színlelésre minket? 
Tudatalattink az illúzió fátylát borítja ránk, hogy ne ébredjünk a valóságunkra? 
Miért csapjuk be saját magunkat is?

2011. július 14., csütörtök

Változás hitelessége


Meg mertem tenni  a lépést, ami már régóta vonzott. 
Sokáig álltam az ajtó előtt, ami nyilvánvalóan hívott engem, végül összeszedve minden erőmet lenyomtam a kilincsét. 
Nem csalódtam.
A lépés változást hozott az életemben és bennem is.
A környezetemben élők nem értik, tehetetlenül állnak előttem. Eddig tudták ki vagyok, most, hogy mertem változtatni, (ajtót)nyitni kissé idegenként tekintenek rám. Nem értik. Számukra nem vagyok most hiteles, hiszen egy számukra még ismeretlen oldalamat vállaltam fel döntésemmel.
Ez el is bizonytalaníthatna, és sokan el is bizonytalanodnak, 
visszatérnek a "régi ajtóhoz".
Vajon próbára vagyunk téve környezetünk által, hogy mennyire volt lelkünkből jövő a döntésünk?

2011. július 13., szerda

Lépek! ...Lépek?!


Tudom merre haladjon az életem. Tudom, mit mondanék a barátomnak, hogy segítsek neki vele...
Akkor én miért nem tudok lépni?
Miért nem vagyok képes megtenni azt az apró lépést, amit érzek, hogy kellene?
Minden jel, minden történés húz a változás irányába. Mégsem megy.
Talán azért, mert VÁLTOZÁS?
Jobb most a biztonságos megszokottban, mint tenni magamért, továbblépni?
Inkább maradok a már nem működő kapcsolatomban, munkámban, élethelyzeteimben?
Mi kell hozzá, hogy képes legyek elindulni az úton, ami tudom, hogy jó lenne nincs is kétségem.
Hogyan tudom legyőzni saját, belső félelmeimet?
Miért félek a változástól?

2011. július 12., kedd

Ok nélkül ítélkezünk?


Csak megpillantunk valakit és már ítéleteket jutnak róla az eszünkbe?
Egyszerű a ruhája? Nem ad magára?
Azt hiszi 18 éves, hogy felvesz egy ilyen rövid ruhát?
Biztos nem túl sokat olvas, úgy beszél...
Rossz a helyesírása...tovább sem olvasom amit írt!
Még hosszan sorolhatnám ítéleteinket.
Megint eszembe jut az elfogadás. Gondoljunk az emberre, ne ítélkezzünk!
Mi van, ha kevés pénze van ruhára? Mi van, ha nehezen fogadja el az évek múlását és azért visel rövid ruhát.
Mi van, ha zavarban van, ha meg kell szólalnia, azért keresi a szavakat?
Mi van, ha az oly gyakori diszlexiában szenved, azért bánik nehezen a betűkkel?
Mennyi-mennyi élet, mennyi sors van egy ember mögött. Mögöttünk is. 
Ne ítélkezzünk, szánjunk rá időt ismerjük meg azokat, akiket elénk sodort az élet.

2011. július 11., hétfő

Az élet megpróbáltatásai



Mire gondolunk, mikor megpróbáltatások elé állít minket az élet?
A legtöbb embernek ezek a kérdések jutnak eszébe:
Miért pont én? Miért pont most?
Ameddig csak ezekre a kérdésekre irányul a figyelmünk, addig nem tudunk a megoldásra összpontosítani.
Gondoljuk át, szolgáltak e  valamilyen tanulsággal a történtek. 
Találunk e bennük olyan hasznos pillanatokat, melyek mégis tölteni tudtak minket?

"Tél közepén legyőzhetetlen nyarat fedeztem fel magamban" (Camus)

Ha történt olyan megpróbáltatás az életetekben, melyet szívesen megosztanátok velünk, ha találtatok már"nyárra" a "télben", írjátok le ide, a blogra!♥

2011. július 8., péntek

Stressz


A stressz folyamatos feszültség vagy tartós idegesség, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. 
A stressz szemeinken, füleinken keresztül is bejuthat, elektromos ingerek is okozhatják,  az elektroszmogot is stresszként éli meg a szervezetünk.
Zavaros emberi kapcsolataink is feszültséget kelthetnek bennünk.
Testünk, szellemünk nem képes ezeket a helyzeteket tolerálni. A mai ember elfojtja ezeket a káros ingereket, az energiaszintje lesüllyed a fölösleges feszültségek miatt. A stresszes ember akarata ellenére is agresszívabbá válik és azokon vezeti le gyakran, akik nem is tehetnek róla.
Stresszhelyzetben az izmaink sok helyen megfeszülnek. 
Ti hol érzitek a stressz okozta feszültséget? Milyen módszerrel tudjátok oldani?

2011. július 6., szerda

Kiknek és miért akarunk megfelelni?


Miért akarunk megfelelni másoknak?
Ki határozza meg az irányokat, az elérendő céljaink felé vezető helyes utat?
Végig kíséri életünket a megfelelés. 
Megfelelés a szüleinknek, a főnökünknek, az idegeneknek még a barátainknak is.
Amikor megkérdőjeleznek minket, vagy a tetteinket, akkor biztos, hogy velünk van a baj? Van joga bárkinek ítélkezni felettünk?
A túlzott megfelelni akarás görcsössé tesz, képtelenné válunk arra, hogy elhiggyük magunkról, hogy amit teszünk az úgy jó, ahogy tesszük. 
Jártatok már úgy, hogy észrevettétek, hogy elvárások szerint cselekedtek, nem pedig úgy, ahogy valójában helyesnek éreznétek?

2011. július 5., kedd

Megőrizni gyermeki lelkünket


Nem tudunk felnőni? 
Gyakran érezzük azt, hogy nem tudunk megkomolyodni?
Meg kell egyáltalán komolyodnunk bizonyos kor fölött?
Vagy a gyermeki lélek örökre megmarad bennünk?
Le tudjuk e újra vetkőzni eddigi életünk során szerzett félelmeinket, beidegződéseinket, megrögzöttségeinket?
Mit lehet tenni, hogy újra gyermeki tisztasággal, nyitottsággal élhessünk, 
megőrizve eddigi tapasztalatainkat, nehezen megszerzett bölcsességeinket?

2011. július 4., hétfő

Az ideális NŐ összegzés


Érdekes, nehezebben találtuk az meg utunkat, ami az ideális NŐ felé vezetett.
Hálás köszönet a férfiaknak, mert nélkülük nehezen tudnánk a Nő-t megérezni magunkban.
Külsőségek nem tűnnek lényegesnek. Ápoltság, nőies megjelenés annál inkább.
Igen, ez összefügg minden nőnél avval, vajon szereti e saját magát, hogy el tudja e fogadni értékeit, előnyösen hangsúlyozva a nőies oldalát. 
Tartásunkat, már járásunk is megmutatja, hiszen belsőnk tükröződik mozdulatainkon is.
A NŐ családszerető, és nem érzi tehernek a családjáért végzett házimunkát, ami egy nőnél egyet jelent a törődéssel. Törődök veled, főzök neked, meghitt, kis otthont teremtek kettőnknek.
Az igazi Nőt lélekszeme mutatja meg nekünk. Élénken él benne a gyengédség iránti vágy, szeret odabújni a párjához, és szereti cirógatni ő is. Huncut vágyak éppúgy megvillanhatnak szeme rejtekében, mint a harag villámai.
A NŐ megmagyarázhatatlan, nem tudni miért de szeretik őt. 
Nem ideális, hanem IGAZI, akihez láthatatlan szálak fűzik párjukat.