Bátran írjátok le ...

Bátran írjatok bele Ti is, ez egy olyan blog, amelyet közösen szerkesztünk.
(NEM KELL REGISZTRÁLNI sem!)Minden gondolat tőletek egy lélekölelés az olvasóknak...

2011. december 30., péntek

Az új esztendőre


Kívánok elfogadó, nyitott, szíveket, meleg szeretettel ölelő lelkeket.
Erőt, hogy mindig legyen arcotokon egy csöpp mosoly...
A múltat engedjük el, hogy valósággá válhasson a jelenünk.
Talán most, az év végén könnyebb...
Lélekölelés mindenkinek!

2011. december 27., kedd

Fogadalmaink


Tesztek fogadalmakat szilveszter éjjelén?
Kicsi, bevállalható fogadalmak ezek, vagy olyanok, melyek valódi kihívás elé állíthatnak minket?
Belegondolunk év vége felé, hogy mennyire sikerült teljesítenünk 
az általunk előző évben megfogadott terveinket?
Valóssággá tudtak válni?
Vagy évről, évre újra ugyanazt fogadjuk meg?
Igaz lehet, az a gondolat, hogy a be nem teljesített fogadalmaink gátként állhatnak elénk?
Mit gondoltok?

2011. december 22., csütörtök

Mosolygós karácsonyt minden Lélekölelőnek!


Mosolyod

Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen'.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
(II.János Pál )

Mosolygós karácsonyt minden Lélekölelőnknek!

2011. december 20., kedd

Megtelik a szívünk szeretettel


Ahogy közeledik a karácsony, az ember szíve megtelik szeretettel. 
Még azoké is, akiké csak nagyon ritkán.
Akik szeretettel teli lélekkel élnek év közben is, azok is érzik ezt 
a különös fényt, 
melyet a karácsony angyala hív szívükbe.
Mindenki szíve nyitottabbá válik ilyenkor. 
Hiszen végéhez közeledik az esztendő is, sok mindent megéltünk, sok örömünk volt, amiért hálásak lehetünk. 
Biztos, hogy voltak nehéz pillanataink is, melyeket próbálunk elengedni.
 Ha a nehéz pillanatokban is képessé válunk megtalálni a tanítást, észrevehetjük, hogy mindig több dologért lehetünk hálásak, mint amennyiért nem. 
Vegyünk egy mély levegőt, érezzük, ahogy elárad testünkben a békesség fénye, 
ahogy megtelik a szívünk szeretettel...

2011. december 17., szombat

Az én karácsonyi menüm


Milyen ételekkel készültök karácsony estéjére?
A hagyományt, vagy egy régi családi receptet készítitek el?
Esetleg valami újítás fog főni, sülni?
Kinél mi lesz a menü?
Osszátok meg velünk itt a blogon!

2011. december 15., csütörtök

Sietek!!!


Állandóan sietünk?
Ráérünk egyáltalán élni?
Lecsillapítható ez az állandó lelki rohanás-rezgés?
Közeledik az év egyik legmeghittebb ünnepe. 
Ha körülnézek, hajszolt embereket látok, akik rohannak,
akik csak a sietséget élik meg...
A karácsonyi csodavárás időszakában kellene a 
szívünket-lelkünket ünneplőbe öltöztetni már...
Mi van, ha lelassítanak minket? (betegség, baleset)
Milyen módon lehet- nem csak ebben az időszakban- lelassulni, nyugodtabban ÉLNI?

2011. december 12., hétfő

Karácsony nehéz szívvel...


Közeledik a karácsony. 
Sok ember, sok lélekölelő társunk szíve nehéz.
Tudjuk, hogy a legfontosabb az, ami a szívünkben van, de milyen jó lenne, 
ha a fa alatt a színes kis csomagok ajándékokat rejthetnének...
Legalább, mint tavaly...hiszen a gyerekek nem értik a szót: válság.
Ők csillogó szemekkel várják a csodát.
A csodát, amit szeretnének látni szüleik szemében is. 
Igen, azt  a megszokott, békés, boldogságot.
Az örömkönnyeket talán már értik, de a szomorúság könnyeivel
nehezen birkózik meg egy gyermek.
Tudunk felszabadultak lenni a nehéz pillanatokban?
Higgyük el, hogy egy apróság is szerezhet örömet, vagy,  hogy egy 
együtt készített egyszerű kis sütemény is maradandó emlék lehet.
Mi lenne,  ha az ajtó előtt lerakhatnánk nehézségeinket, fájdalmainkat és a csodavárás tiszta szívével lépnénk be az ajtón,
mi magunk is, amikor csenget a Jézuska?

2011. december 11., vasárnap

Akaraterő


Mihez kell az életben a legnagyobb akaraterő?
Megfogalmazható egyáltalán?
Mit gondoltok,  a szó, hogy akaraterő, magában hordozza a jelentését is?
Akarni valamit és erővel tenni azt?
Mi jut eszetekbe, ha meghalljátok az akaraterő szót?

2011. december 8., csütörtök

Engem tényleg szeretnek...?


Levelet kaptam:
"Hosszú idő után, sok próbálkozással a hátam mögött 
találtam egy embert, akiben társra leltem...
Imád, szeret, imádom, szeretem.
Mégis bennem van a félelem...mi lesz, ha vége lesz?
Engem így még nem szerettek, kényeztettek, óvtak, mint Ő.
Miért élem meg nehezen, miközben nagyon is jól esik a gondoskodó jósága?
Miért hiszem el nehezen, hogy szerethető vagyok? 
(Előző kapcsolataim nem erről szóltak persze és
talán elvesztettem a hitemet, hogy én is szerethető ember vagyok.)
Ő tervezgeti a közös jövőnket, én is tervezgetném, de gúzsba köt a félelem, 
mi van, ha mégsem egymásnak vagyunk teremtve?"
Mit gondoltok erről a történetről?

2011. december 6., kedd

A karácsony ajándékai


Milyen érzések ébrednek fel bennetek, ha a karácsony és az ajándékozás szavakat halljátok?
Fontos az ajándékozás?
A lelkünk egyre inkább ünneplőbe öltözik, ahogy közeleg a szenteste?
Vagy hulla fáradtan rogyunk a fa alá...
Vannak bevált ötleteitek, akár szervezési, akár ajándékozási tippek?
Osszátok meg velünk légy szíves!

2011. december 5., hétfő

Mit jelent a pénz?


Mit jelent számotokra a pénz?
Kell az önmegvalósításhoz?
A napi élet szükségleteiért felelős eszköz?
Honnan vesszük észre, hogy csak a pénz körül forog életünk?
Honnan ismerjük fel a helyes arányokat?
Pozitív vagy negatív energia hordozó?
Mit gondoltok?

2011. december 3., szombat

A ködös idő csodája


Mi van, ha megpróbáljuk másképp látni a ködös időjárást, másképp, mint eddig?
Vegyük le a megszokás szem,üvegét szemünk elöl,
ami gyakran depresszív világot láttat velünk.
Ha engedjük érzékeinket kinyílni, láthatjuk  a ködfátyol mögött felsejlő valóságot. 
Ami kicsit más, mint ahogy tiszta időben láthatjuk.
Hajoljunk le, nézzük meg közelről a zúzmara varázslatos csillámait, vagy a jégvirág rajzolatait.
Ha merünk belefeledkezni ezekbe az apró csodákba, kisimul a lelkünk és 
képessé válunk meglátni a ködös idő csodáját is.
Mit gondoltok?

2011. december 1., csütörtök

A másik felünk...


Megtalálhatjuk "másik felünket"?
Számít az, hogy életünk melyik szakaszában lelünk rá?
Fiatalon könnyedebbek vagyunk, rugalmasabbak?
Később mennyire befolyásolnak addig megszokott élet helyzeteink?
Több alkalmazkodást kíván meg két érett személyiség találkozása?
Ha a másik félben felismerjük a másik felünket, már nem lehet problémánk?
Honnan tudhatjuk valakiről, hogy biztosan Ő az?
Osszátok meg velünk gondolataitokat...

2011. november 28., hétfő

Lélek és szellem


Mi jut eszetekbe, ha meghalljátok ezt a két szót: lélek és szellem?
Vajon ugyanazt takarják? 
Van köztük különbség vagy ugyanarról beszélünk?
Mikor használjuk inkább a lélek és mikor a szellem szót?
Osszátok meg velünk gondolataitokat!

2011. november 25., péntek

Szülővé válni


Elég 9 hónap várandósság egy pár életében ahhoz, hogy szülővé váljanak?
Fel lehet készülni a  változásokra, melyeket 
egy picinyke lélek megérkezése hoz egy pár életébe?
Szégyellni való, ha egy anya vagy egy apa eleinte csak tudja, hogy gondoskodnia kell gyermekéről, 
de a szíve mélyén még nem él az "anya vagyok", "apa vagyok" érzése?
Hogyan éltétek meg  anyukák, apukák?
Hogyan éli meg az, aki most hord egy kis életet a szíve alatt? 
És hogy éli meg a párja?
Várjuk gondolataitokat szeretettel!

2011. november 23., szerda

Pánik...?


Mennyire függ össze a pánik betegség a félelmeinkkel?
Lelki lehangoltság eredménye?
Félelmeink egymásra rakódva problémákká válnak?
Lelki eredetű betegséggel van dolgunk?
Az agyunk ismeri az okokat, csak nincs erőnk a változtatáshoz? 
A lélek feszültsége ül ki a testünkre?
Milyen módszerekkel tudunk szembeszállni evvel a gyakori félelem hálóval?


2011. november 21., hétfő

Fáradtság...?


Hétvégén volt egy varázslatos találkozásom...
Egy kedves kis nénivel beszélgethettem.
Pontosabban ő beszélgetett velem...Egyszer csak kérdezte, hogy fáradt vagyok-e? Mondtam neki hogy volt egy pörgős időszakom. Erre csak annyit mondott: -Volt. Zárd le.
-De...kezdtem volna magyarázkodni, de ő csendesen annyit szólt:
-Amíg a fáradtságod okáról beszélsz, addig folyamatosan fenn tartod ezt az állapotot. Nem tud a tested megpihenni. Engedd el. Legyél mindig csak jelen.
Szívemhez értek a szavai...Mondtam neki, hogy próbálok fejlődni ezen a téren is. Ennyit mondott:
-Ne próbáld,  merd megtenni...
Búcsúzásnál annyit kértem tőle, hogy hadd öleljem meg. Nem lepődött meg...
Mit gondoltok, működhet?

2011. november 17., csütörtök

Egy könyv gondolatai...


Sokáig nem léteztem, még gondolatban sem. 
Gazdám nem tudta megmagyarázni, hogy miért, de elindított egy blogot. Egy barátjával gondolta ki az indulás minden apró részletét. A barát néhány nap után hátrébb lépett, így gazdámé maradt egyedül a blog. Pozitívan gondolkodó emberként, arra a következtetésre jutott, hogy ennek így kellett történnie. Meg kell próbálja önmagát. Egyedül. Hiszen, talán a hívást is ő érezte erősebben...
Lélekölelés. Ez lett a blog neve. Miért is, mert a lelkünkben vannak legelrejtettebb érzéseink, titkaink. No, meg az ölelés, aminél bensőségesebb dolog kevés van a világon...
A gondolat indítókat az élet pottyantotta és pottyantja ma is gazdám elé. Kiderült, hogy több ember vágyik lélekölelésre, mint gondolta volna. A segítő gondolatok valódi segítségek lettek...
Egyre több lélek csatlakozott hozzánk. Gazdám csak úgy hívja őket, hogy a "lélekölelőim"...
Varázslatos kis csapat, szokta mondani. A blog egy nyugodt kis kuckóvá vált a mindennapokban. Ahol meg lehet nyugodni, ahol segítséget lehet kérni, és kapni is. 
Ősszel gazdám érezte, hogy jó lenne kézben fogva, lapozgatni a sok jó gondolatot.
Megszületett a gondolat és én azt vettem észre, hogy egyre inkább valósággá válok. 
Én a lélekölelés könyv!
Kezdtek a gondolatok sorokká válni és amikor borítót is kaptam, már éreztem, hamarosan valóban világra jövök. Néhányszor megijedtem, mert láttam gazdám szemében az ijedtséget, hogy számára ismeretlen vizekre evezett, hogy bizony az akadályok, amiket elé gördítettek nagyok...hogy meginog, hogy elfáradt...de jöttek a segítő gondolatok, kezek, amikbe belekapaszkodhatott és tovább léphettünk.
November elején végül megszülettem. 
Elkezdtem utazgatni, hogy megtaláljam új gazdáimat.
Jó helyekre kerültem, szokta mondani régi gazdám, hiszen a régi és az új nem veszítette el egymást. 
Sokszor kap sorokat a könyvről, amiktől könnyek csillognak a szemében. "Örömkönnyek" -mondja.
Szeretnek, írják neki, és én érzem, jó helyekre kerültem...

2011. november 15., kedd

Adni vagy kapni?


Közeledik a karácsony, jönnek mennek születésnapok, név napok...
Mit szerettek jobban, ajándékot adni, vagy kapni?
Sokat keresgéltek, hogy valami olyan ajándékot adhassatok valakinek, ami személyes? 
Amiről, ha megkapta érzi, hogy ezt az ajándékot neki találtad?
Egyszerűbb levenni egy desszertet a polcról, mint kitalálni utánajárni egy jó ajándéknak?
Esetleg készítetek ti meglepetéseket?

2011. november 14., hétfő

Ősi férfi ösztön?


Őseink korában, a férfiak voltak azok, akik vadásztak, akik a családjuk ellátásáért feleltek.
Mai világunkban mennyire maradt meg ez a férfi cselekvés minta?
Mennyire fontos a mai férfinak a "vadászat"?
Akkor érzik magukat teljesnek, ha vannak anyagi javaik, és tudnak gondolkodni a családjukról?
Ha valamelyik hiányzik nem érzi magát egy férfi férfinak?
Nőként mennyire elvárás feléjük a "vadászat"?
Férfiak, mit gondoltok erről az egészről?


2011. november 12., szombat

Védelem falak


Építünk falakat magunk köré, melyek mögött azt érezzük, hogy védve vagyunk?
Falaink mögé nem láthat be senki?
Mivel tudjuk lebontani?
A nagyon vastag védőfalak, ledőlhetnek e egyáltalán?
Ha azt mondják,ránk, burokban élünk, akkor is szemmel láthatatlan védőfalak mögött vagyunk?
Mit gondoltok?

2011. november 10., csütörtök

Örök fiatalság...?


Mi lenne, ha a kezünkbe nyomnának egy kapszulát,
és azt hallanánk, hogy ha ezt bevesszük elnyerhetjük az örök fiatalságot?
Kapva kapnánk az alkalmon?
Nagyon elgondolkoznánk?
Hány évesek szeretnénk lenni újra?
Élnénk a lehetőséggel, vagy sem?
Mit gondoltok?

2011. november 9., szerda

Hátsó gondolat...


Amikor meglátunk valakit véleményt is formálunk róla magunkban.
Mennyire vagytok nyitottak? 
Rögtön felvértezzük magunkat előítélettel, vagy eszünkbe jut, hogy az, akit látunk, 
miért is kerülhetett ilyen helyzetbe?
Amikor egy hajléktalan mellett megyünk el, gondolunk arra, hogy milyen élet út juttathatta el idáig?
Mit gondoltok?


2011. november 7., hétfő

A belső béke tünetei


"Gyakori mosoly-rohamok.
 A konfliktusok iránti érdeklődés elvesztése.
Önmagad megítélése iránti érdeklődés elvesztése.
 Mások megítélése iránti érdeklődés elvesztése.
 Félreismerhetetlen képessége annak, hogy minden pillanatot élvezz.
 Az érdeklődés elvesztése aziránt, hogy értelmezd mások cselekedeteit.
 A másokhoz és a természethez fűződő kapcsolat által kiváltott boldogságérzés.
 Az idegeskedés képességének elvesztése (Ez nagyon súlyos szimptóma).
 Növekvő tendenciája az erőltetés helyett történő megengedésnek.
 Gyakori, ellenállhatatlan hálaérzés.
 Hajlam a spontán gondolkodásra és cselekvésre.
 Növekvő fogékonyság a másokból áradó szeretetre.
 Legyőzhetetlen kényszer a szeretet kiterjesztésére mindenfelé."

Hol tartotok belső békétek megtalálásában? 

2011. november 5., szombat

Elvesztem a gyermekemet!!!

Segítségkérő levelet kaptam:

"Felnőtt gyermekem olyan párt talált magának, akit nehéz elfogadnom...
Minden mondatával ellenem hangolja, egyre távolabb taszítja  a családjától.
Látszólag ők egy szép pár, szeretik egymást
Mégis, tele vagyok félelemmel, rettegek, hogy mi fog történni...
Mélyül a távolság a gyermekem és köztünk, a családja között...
Hová vezethet ez? Mit tudok tenni?"
Mit tudnátok tanácsolni?

2011. november 3., csütörtök

Családi, baráti támogatás...?


Jó ha támogatnak család tagjaink, barátaink egy-egy tervünk megvalósításában?
A támogatás lehet, hogy nem is előre visz minket az utunkon, hanem inkább lehúz?
Csak attól kaphatunk erőt céljaink eléréséhez, aki őszintén érez?
Segítenek a változásban a negatív tapasztalatok is vagy csak a pozitívak adnak erőt?
Mit gondoltok?

2011. november 2., szerda

Már nem szeretem...


Hogy tudom megértetni vele, hogy már nem szeretem?
Ő még mindig ragaszkodik hozzám, de én már nem azt az embert látom, ha ránézek, akit megismertem.
Olyan, mintha egy idegen mellett élnék...
Egy térben élünk egymás mellett, de nem egymással.
Hiába hozom szóba ezt a tényt, nem akar meghallani...
Hiszem, hogy még képes lennék új életet kezdeni...
Egy új úton, ahová ő már nem jön velem...

2011. október 30., vasárnap

Boldog vagyok...?


Ki merjük mondani, hogy boldogok vagyunk?
Állandóan várunk valamit, amitől kiteljesedhet a boldogságunk?
Miféle hozott és szerzett dolgok gátolnak minket ebben a felszabadult érzésben?
Látszik valakin, ha boldog?
Aki sokat mosolyog, az boldog?
Mit gondoltok? 
Boldogok vagytok?

2011. október 29., szombat

Pihenni, lazítani


El tudjuk engedni magunkat?
Megérdemeljük az ellazító pillanatokat?
Milyen módszereitek vannak a valódi pihenésre?
Mi van, ha csak kicsi időt tudunk rá szakítani?
Egyedül is ki lehet kapcsolódni, vagy csak társaságban?
Mi jut eszetekbe a pihenésről, lazításról?

2011. október 27., csütörtök

Egyensúly


Szükségünk van egyensúlyra?
Miért van úgy, hogy csupa pozitív dolog történik velünk és 
hirtelen kapunk egy igazi arculcsapásos negatív élmény?
Ha csak adunk és nem kapunk, kibillenthet minket?
A sok munka utáni megpihenés egyensúlyt teremthet újra életünkben?
Mik a tapasztalataitok?

2011. október 25., kedd

Félelmeink


Félünk. Helyzetektől, állatoktól, emberektől...
Nem akarok félni, a lelkem mégis fél.
Jó, ha szembenézünk félelmeinkkel?
Vállaljuk, ha félünk valamitól, vagy valakitől?
Esetleg leplezzük, hogy a külső szemek erősebbnek, sebezhetetlenebbnek lássanak minket?
Átadhatjuk gyermekeinknek félelmeinket?
Létezik olyan ember, aki valóban nem fél?

2011. október 23., vasárnap

Magányosság


A magányosság és az egyedüllét ugyanazt az állapotot takarja?
A magányos ember falakat épít maga köré, mely mögé senkit sem enged be?
Élhetünk társas magányban is?
Miért vesszük oly nehezen tudomásul ezt az állapotot?
Hogyan tudunk innen kitörni?
Mit gondoltok?

2011. október 20., csütörtök

Mit csinálok rosszul?


Levelet kaptam. Írója segítséget kér:
"Azt mondják nem szabad panaszkodni,mert avval a negatív energiákat
erősítjük,és azt tudatosítjuk magunkban amit nem kéne!
De én már néha annyira bepánikolok,hogy nem tudom, hogy hogy húzzam ki belőle magam!
Mindenben áll a pénzünk (ház, nyaraló...hiába próbáljuk, nem sikerül
eladni...) és a kezünkben nincs semmi. Az egész napom avval telik, itt
bent a lelkemben, miközben csinálom a dolgaimat,hogy vívódok. 
Azt mondják nem szabad panaszkodni,mert avval a negatív energiákat
erősítjük,és azt tudatosítjuk magunkban amit nem kéne!
Aggódásaimat és félelmeimet próbálom legyőzni, ideig óráig ez valahogy
sikerül is, aztán kezdődik elölről.

Eszembe jutnak azok az idők, amikor  a párommal voltak nehézségeink,
mikor akkora hitem és meggyőződésem volt,hogy minden rendbe jön
köztünk. De azt az érzést ide a pénzhez nem tudom áttenni! 
Lehet ,hogy itt is az kéne ,mint akkor ,de ott egy emberről beszéltünk ,
akit ismertem, akinek lelke van,aki érez ,aki él! 
Nem tudom a pénzhez hasonlítani!

Én már annyi ilyen dolgot elolvastam és csinálom és már ebbe fogok
beleőrülni, hogy mindig azt keresem mit csinálok rosszul. Persze a
gondolataimat is felülvizsgálom folyamatosan,és ez így megy reggeltől
estig. Nem tudok kiengedni,miközben a család előtt a hiper pozitív
arcomat mutatom,ami néha az is valójában. De egyetlen pici  pici negatív
dolog, mondjuk hogy téli gumit kell venni az autóra (miből?!), már ki is billent a
jól felépített mérleg egyensúlyomból,ami anélkül is labilis volt!

Bánt az is ,hogy én magam hogy a fenében járulhatnék hozzá a családi
költség vetéshez. Vidéken élünk, a környéken semmi állás,és milyen
állás,főleg manapság,48 évesen!

Tudnék panaszkodni orrba-szájba de tényleg a jóra akarok
összpontosítani,de annyira fáradt vagyok már ettől,hogy csak na!!!
Segítsetek nekem,kérlek!"

2011. október 18., kedd

Izgalom...és én


Mi jut eszetekbe, ha meghalljátok ezt a két szót:
izgalom és én?
Egy múltbeli történet? Egy pillanat a mostban?
Vagy valamilyen izgalmas dolog, amit a jövőben reméltek?
Mi ugrik be elsőnek?

2011. október 16., vasárnap

Hazugság...?


Mindig az igazság útján haladunk?
Teszünk különbséget hazugság és hazugság között?
A füllentés vagy a kegyesnek mondott hazugság megbocsájtható?
Kergethetünk illúziókat hazugság várainkkal?
Mi van, ha ledől ez a vár körülöttünk?
Mit gondoltok?

2011. október 14., péntek

Férfi és nő közti barátság


A fizikai vonzás hoz össze két különböző nemű embert?
Tudnak egymásra barátként és nem nőként vagy férfiként tekinteni?
Működhetnek a kapcsolatok, melyek szerelemnek indultak, de egy bizonyos ponton elhangzik a mondat: "Legyünk csak barátok!"
Létezhet barátság férfi és nő között?
Mik a tapasztalataitok?

2011. október 13., csütörtök

Elszakadni otthonról


Felnőnek a gyermekeink.
Felnőttünk mi is egyszer...
Egyre kevesebbet vannak otthon, egyre inkább érezzük, hogy már nélkülünk is megállják a helyüket az életben.
Egy nap, azt vesszük észre, hogy már nem velünk élik a mindennapjaikat.
Hogy éltétek, vagy élitek meg ezt az elszakadást?
Hogy élitek meg TI, gyermekeink, hogy elhagyjátok a szülői házat?

2011. október 10., hétfő

Különleges természetesség...?


A különlegességednek, amit belül a lelked érez, természetesnek kell, lennie számodra.
Vigyázz, hogy nehogy elválasszon az emberektől! 
Ha nagyon másnak éreznek, akkor, 
bár talán csodálnak ,de nem fogadnak maguk közé, mert más vagy, máshová tartozol. 
Érdekes gondolatra leltem...
 Milyen gondolatokat ébreszt bennetek?

2011. október 6., csütörtök

Megérzés vagy vonzás?


Néha zavarba jövök a saját gondolataimtól.
Egy esemény az életemben azért következik be, mert vonzottam?
Néha eszembe jut valami vagy valaki.
Rövid időd belül meg is jelenik az életemben.
Most ezt megéreztem, működött az intuícióm vagy bevonzottam?
Ti hogy élitek meg ezeket a dolgokat?

2011. október 4., kedd

Minden szétesett...


Úgy látszott minden rendben, működnek a dolgok.
Éltem, élveztem, belesimultam a jó érzésbe, végre én is fürödhetek az élet fényében.
Alig hittem...
Aztán hirtelen minden szétesett.
Nem értem, összezavarodtam...hiszen én mindent megtettem...
Nem is tudom, van e erőm újra felállni...

2011. október 2., vasárnap

Szeretni magunkat


Sorra felmerül az írásokban, hozzászólásokban, hogy 
fontos, hogy szeressük magunkat.
Na, de hogyan?
Ha eddig csak kritikus szemmel tudtunk a tükörképünkre nézni, akkor hirtelen, hogyan tudnánk változtatni ezen?
És ez még csak a külső énünk.
Hogy tudjuk elfogadni, megszeretni a lelket, aki bennünk lakik?
Hogy gondoljátok?

2011. szeptember 29., csütörtök

Tervek


Nem volt jó hangulatom.
Fékezett az élet bennem. Nem volt kedvem semmihez.
Valahonnan a szemembe sütött egy kis reménysugár.
Lehet, hogy csak remény, nem is a valóság...
Kezdek tervezgetni, gondolataim elkezdenek egységet alkotni.
Még a kedvem is jobb.
De mi van, ha mindez valóban csak egy reménysugár volt?

2011. szeptember 28., szerda

Segíteni...?


Szeretnénk egy ismerősünknek, barátunknak segíteni. 
De valamilyen oknál fogva nem járunk sikerrel.
Pedig azt mondja, hogy szüksége van a segítségünkre.
De nem megy...
Feladjuk, vagy ne?
Van, akiben túl is buzog a segíteni akarás.
Mi a jó megoldás? 
Segítsünk vagy ne?

2011. szeptember 26., hétfő

Jó érzés...


Amikor áprilisban elindult ez a blog, még álmodni is alig mertem arról, hogy ilyen gyorsan elérjük a 10000 lélekölelő olvasót.
Hittem benne, hogy szükség lehet egy ilyen helyre, ahová nem véletlenül találnak el az emberek...
Olyan ez számomra mint egy varázslat. 
Megható és hitet adó...milyen értékes emberek vannak a világban elbújva...
Csodás gondolatokat adunk és kapunk egymástól, néha lelket simogatnak, néha megráznak...
De mégis így vagy úgy segíthetnek minket, ha ki tudjuk nyitni a lelkünket is.
Köszönöm nektek lélekölelők, hogy vagytok!

2011. szeptember 23., péntek

Én vagy az egom?


Sok helyről halljuk, hogy ne legyünk egoisták.
Amikor valamire büszkék vagyunk, amit elértünk, akkor az az egonknak fontos?
Ha büszkék vagyunk a teljesítményünkre, akkor az már egoizmus?
Létezik egy egészséges egyensúly?
Ha szeretjük magunkat, az is egoizmusnak számít?
Mit gondoltok?

2011. szeptember 20., kedd

Írni vagy beszélni...?


Egyszerűbben írjuk le érzéseinket valakinek, minthogy szemtől szembe mondnánk?
Milyen okok miatt vesszük inkább a tollat kezünkbe?
Talán, mert nem látjuk a reakcióját a partnerünknek, és ez segít, hogy megszakítás nélkül elmeséljük valamit?
Vagy mert nem tud közbeszólni, félünk attól, hogy elveszítjük mondanivalónk fonalát?
Zavarban lennénk? 
Összeszedettebbek vagyunk, ha magunkban vagyunk?
Kell ezen változtatni?

2011. szeptember 16., péntek

Köldökzsinór


Valójában mikor szakad el köldök zsinór köztünk és a gyermekünk között?
Akkor, amikor a születés pillanatában átvágják?
Természetes folyamat az elszakadás, vagy megkínlódunk vele?
Ha korán történik meg elveszíthetünk valamit?
Mit gondolnak erről a szülők, és vajon mit gondolnak a gyermekek?
Ez az elszakadás egyben elengedés is?

2011. szeptember 13., kedd

Felnőttem...?


Egy lélekölelő társunktól kaptam egy levelet. 
Kiemelnék belőle egy részletet(természetesen az ő beleegyezésével).
El lehet rajta töprengeni...
Gondoltam együtt átbeszéljük a felvetett problémát, hátha tudunk rajta segíteni.
"26 éves lány vagyok. Hosszú évek óta van egy szerelmem. Kapcsolatunk nagyon harmonikus, de alapvetően még mindig, mindketten a szüleinknél élünk.
Felvetődött a házasság, gyermek vállalás kérdése.
Félek a változástól! 
Nemcsak ebben a dologban, hanem az életem minden területén.
Ha férjhez mennék, el kellene szakadnom otthonról...Sírnom kell, ha erre gondolok...
Gyermeknek érzem még magam...
Ha családot alapítanék, akkor fel kellene nőnöm! Nem akarok!!!"
Mit gondoltok, mit tanácsolnátok ennek a lánynak?

2011. szeptember 9., péntek

Fészkünk


Számít, hogy milyen a mi kis fészkünk, lakásunk, házunk?
Mennyire tükrözi jelenlegi életünket?
Most ne az anyagi vetületekre koncentráljunk, hanem az apró kis titkokra, amitől egy lakás otthonná válik.
Lehet, hogy a lakásunk nem otthonos, mégis a mi pozitív energiáinktól feltöltődik?
Milyen lakókörnyezet kell nektek ahhoz, hogy otthonotokba lépve békességet, megnyugvást érezzetek? 

2011. szeptember 7., szerda

Irányítás

Fontos, hogy úgy érezzük, hogy minden szál a mi kezünkben fut össze?
Jó, ha az élet minden területén mi irányítunk? 
Mi történhetne, ha mernénk hátrébb lépni és engedni, hogy életmesénk fejezetei irányításunk nélkül alakuljanak?
Van különbség az agy irányítása és a lélek irányítása között?
Mit gondoltok?

2011. szeptember 5., hétfő

Nem tudok örülni semminek...?


Egy lélekölelőnktől kaptuk ezt az írást a betegségek lelki eredete oldalunkra. 
Gondoltam kiemelem ide, mert olyan téma, amit érdemes megbeszélnünk:
"Sziasztok! Nekem a nagymamám hunyt el lassan két hónapja. Ő volt a mindenem és Én Neki a kedvenc unokája. Azóta folyamatosan a halál gondolata foglalkoztat. Mi lesz Velem, ha a párom előbb hal meg, vagy a szüleim, nem szeretnék megöregedni. Nem tudom élvezni az életet. Értek sok traumák, amiken úgy érzem, hogy átestem....vagy mégsem? Igen-igen van migrénes fejfájásom, hányingerem....olvastam is, hogy ennek mi a lelki oka. Olyan mindennapos anyukának érzem magam. Nem tudok örülni semminek. Valami segítséget kérnék, hogy ismét feleség és boldog anyuka lehessek."
Minden gondolatot szeretettel várunk! (lÉlek)